Marosvásárhely
                        
Baja

 
 
Vissza a Nyitólapra
Baja-Marosvásárhely
Baráti Társaság
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Marosvásárhely

Erdély középső részén fekszik, festői földrajzi környezetben. Átszeli a Maros folyó, s tölgy és bükk erdőkkel borított dombok veszik körül. Vásárhelynek ma közel 160. 000 lakosa van, magyarok és románok, cigányok, németek és zsidók. A város a vidék kulturális és ipari központja, a megye adminisztratív székhelye. Írásos történelme több mint hat évszázaddal ezelőtt kezdődik.
A legkorábbi ismert írásos említés 1332-ból származik, a város a pápai dézsmajegyzékekben Novum Forum Siculorum néven szerepel. A céhek akkori megléte arra utal, hogy már abban az időben város volt: a városi irattárban őrzik azt az Anjou Lajos magyar király aláírásával ellátott okiratot, amelyben a király a prémfeldolgozó céhnek adományoz bizonyos jogokat. 1405-ben Luxemburgi Zsigmond magyar király a vásártartási jogot adományozza a városnak, majd 1482-ben Mátyás király aláírása által királyi várossá válik. Később, 1616. április 29-én, Bethlen Gábor, Erdély fejedelme írja alá azt az okiratot, amely által a város szabad királyi város lesz. Neve ekkor változik a régi Székelyvásárhelyről Marosvásárhelyre. Századokon át, Marosvásárhely a hat közül az egyik székely szék, Marosszék fővárosa. Közben a város helyet ad jó néhány Országgyűlésnek, és több erdélyi fejedelmet itt választanak meg, vagy iktatnak be az erdélyi fejedelmek közül. Az 1571. január 6-án Marosvásárhelyen tartott Országgyűlésen János Zsigmond Fejedelem jelenlétében és az ő akarata ellenére az országgyűlés megszavazza, és kihirdeti a négy keresztény egyház egyenlőségét, a római katolikus, lutheránus, kálvinista és unitárius vallás egyenlőségét. A fejedelem az unitárius egyház kiváltságos szerepe mellett foglalt állást. Ez az esemény európai dimenziókban mérve haladó elősegítése volt a vallási tolerancia Erdélyben való meghonosításának, amely századokra kifejtette hatását. (Abban az időben az ortodox vallásnak eltérő státusa volt.) 1754-ben a Királyi Tábla átköltözött Marosvásárhelyre. Itt dolgozott Aranka György és Papiu Ilarian is.
A város legrégebbi építményei a Vár és a Vártemplom. A Várnak hét bástyája van, amelyeket a városban működő egy-egy céh épített fel. A Vártemplom gótikus falait 1492-ben kezdték el építeni. Néhány épület fennmaradt a XVI-XVIII. századból, közöttük a Teleki Téka és a Királyi Tábla épülete. Marosvásárhelyen számos templom van, némelyik a XVI-XVIII. században épült. Ezek híven tükrözik az Erdély városaira és falvaira oly jellemző felekezeti sokszínűséget - a római katolikus, református, evangélikus, unitárius, lutheránus, ortodox és görög katolikus felekezeteket, illetve a zsinagóga a zsidó vallás jelenlétét is. Az 1793-ban épült és 1814-ben kifestett ortodox fatemplom egyedülállóan régi az erdélyi városok viszonylatában. A város sokat köszönhet régi polgármestereinek, Borsos Tamásnak, és - főleg! - Bernády Györgynek. A századelő néhány éve alatt Bernády építtette a Vármegyeházat, a Kultúrpalotát, a mai Orvosi Egyetem, a mai Petru Maior Egyetem és sok más iskola épületét. Az ő polgármestersége alatt vezették be a villanyáramot, a földgázfűtést, csatornázták a várost, és kikövezték, leaszfaltozták az utakat. Ő volt az, aki néhány év leforgása alatt a poros kisvárosból a század igényeinek megfelelő várossá tette Marosvásárhelyt. A két világháború között az építést a román Emil Dandea polgármester is folytatta, neki köszönhető a két Főtéri templom - az ortodox és a görög katolikus templom -, továbbá a mai polgármesteri hivatal épülete.
A Kultúrpalota szecessziós stílusú épületében található a Tükörterem. Ennek ablakait székely balladák jeleneteit ábrázoló üvegfestmények díszítik. Ezek az egész vidék legszebb alkotásai közé tartoznak. A hangversenyterem század eleji orgonája ma is a harmadik legnagyobb az országban.
Minden bizonnyal Marosvásárhely legjelentősebb kulturális öröksége a Teleki Téka. A könyvtárat 1802-ben létesítette báró Teleki Sámuel, Erdély kancellárja, aki nemcsak gazdag, de rendkívül művelt ember is volt, több európai egyetemen tanult. Vagyona nagy részét a több mint 40.000 kötet megvásárlására fordította, amellyel létrehozta a ma nevét visel közkönyvtárat. A könyvtár több ősnyomtatványt, sok régi könyvet, kéziratot és könyvritkaságot őriz. A Királyi Táblán (az akkori Alkotmánybíróság) dolgozott Aranka György, az Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaság magalakítója, Petru Maior, a híres román illuminista, Alexandru Papiu Ilarian, a román történelmi emlékhelyek első lajstromának készítője és Avram Iancu, az 1848-as erdélyi polgárháború román vezéregyénisége.
Marosvásárhely iskolái közül a Református Kollégium, ma Bolyai Farkas Líceum, a legrégebbi, 1557-ben alapították. 1714 és 1889 között egyetemi rangú iskolaként működött. Az egyetemes tudomány legjelesebb marosvásárhelyi képviselői a matematikus apa és fiú, Bolyai Farkas és Bolyai János. Bolyai Farkas (1775-1856) a Református Kollégium matematika tanára volt 1804-tól haláláig, ő a szerzője a kollégium nyomdájában kinyomtatott monumentális Tentamennek, amelynek függelékeként jelent meg 1832-ben a híres Appendix, Bolyai Jánosnak a nem-euklidészi geometriát bemutató dolgozata. Bolyai János (Lobacsevszkij és Gauss mellett) a nem-euklidészi geometria felfedezője.

                                                            (Forrás:
http://sophia.jpte.hu/erdely/varo_vasar.htm)
This page created with Cool Page.  Click to get your own FREE copy of Cool Page!