Baja
Baja történetében a honfoglalás korától kezdve meghatározó a Duna. Évszázadokig
a víz volt a kereskedelem fő útvonala, és a megélhetés fontos forrása.
A hajózás, a kikötő, a vízimalmok a bajai tájkép jellegzetességei. A halászat,
halkereskedés, hálókötés, bográcskészítés évszázados hagyomány a városban. Messze
földön híres vásárainak köszönhetően olyan eleven, virágzó életet élt, hogy
sokáig illették a kis-főváros jelzővel.
Baja napjainkban a halászlé fővárosa
címmel büszkélkedhet. A város jelképe, „szent eledele" a hajdani, szegény
halászlegények receptje szerint ma is tésztával készül.
A Duna bal partjára
települt város életében a víz javarészt áldást, gyarapodást hozott, kivéve
az 1956-os esztendőt. A folyó azon a tavaszon barátságtalan arcát is megmutatta
az itt élőknek: az addig még sosem látott magas vízállás 10,37 m volt.
Baja
történelmének másik gyásznapja 1840. május 1. Egy kenyérsütő asszony gondatlansága
miatt keletkezett hatalmas tűzvész 78 ember életét követelte. Leégett
több mint ezer lakóház, öt templom, a zsinagóga és a kórház is. A hamvaiból újjáépített
város ekkor nyerte el mai arculatát. A tragédia emlékét a belvárosi templom
melletti plébánia homlokzatának felirata őrzi.
Fontos dátum Baja történetében
1696. december 24., amikor is Baja városi rangot kapott. E jeles eseményre
emlékeztet az első emberpárt, Ádámot és Évát ábrázoló bajai címer.
A
bajaiakat legendás lokálpatriótaként emlegetik, akik büszkén őrzik hagyományaikat,
számon tartják városuk értékeit, neves szülötteit. Hangulatos terek, utcácskák
viselik nevüket, életük története filmként pereg le szemünk előtt sétáink
során.
(Forrás:
www.baja.hu)
|
