Marosvásárhelyiek és bajaiak közös kirándulása
a dél-erdélyi Szászországban
Baja és Marosvásárhely: két kies fekvésű, nagy múltú, közepes nagyságú város a Kárpát-medencében.
Testvérvárosi kapcsolatuk hosszú évek alatt vált sokoldalú, gyümölcsöző
együttműködéssé. A bajai küldöttség nemrégiben Erdély szász műemlékeire
volt kíváncsi.
A Baja-Marosvásárhely Baráti Társaság több mint két éve jött létre abból
az elgondolásból, hogy a két város önkormányzata által korábban aláírt testvértelepülési
szerződésnek a civil és a gazdasági szféra szintjén érvényt szerezzenek.
Az elmúlt időben több kapcsolódási pontot sikerült létrehozni.
Kirsch
Attila, a Baja-Marosvásárhely Baráti Társaság elnöke szerint az önkormányzati
szinten aláírt testvérvárosi szerződés tartja azt a hátteret, amely keretet
biztosít ahhoz, hogy a civil szféra egymásra találhasson. - Első alkalom volt,
hogy Bajáról szervezett egyesületet képviselő társaság jöjjön, akik Erdéllyel
szimpatizálnak - mondta Kirsch Attila.
A Baja-Marosvásárhely Baráti Társaság
megalakulása óta rendre jelen volt a marosvásárhelyi és bajai városünnepeken,
sot tavaly, a Magyarország EU-csatlakozása alkalmából tartott rendezvénysorozatra
is meghívót kapott. Eddig azonban, bajai partnerszervezet hiányában, az ottani
polgármesteri hivatallal tartották a kapcsolatot. Ez most megváltozott: a
hétvégi kirándulást már az újonnan létrejött Kalákában Erdélyért nevű társasággal
közösen szervezték.
Kőváriné Veres Éva, a Kalákában Erdélyért Egyesület
elnöke örömmel vállalta a társaság vezetői teendőit. - Bennem első ízben olyan
benyomást tettek az itt élő emberek, ami tulajdonképpen arra sarkallt, hogy ezt
a jó érzést ezt valamivé kell formálni. Így jött az egyesület elnökségi tisztsége,
amelyet szívesen vállaltam fel - mondta.
A magyarországi látogatók többsége
most járt először Erdélyben. A látottak lenyűgözték mindannyiukat. Horváth
Roland arról számolt be: két nap alatt majdnem 200 km-t utaztak. - Régi szászországi
városokban várakat, templomokat tekintettünk meg. Olyan történelmi dolgokat
tudtunk meg, amit eddig nem volt módunkban - fogalmazott.
Nem csoda,
hisz a kirándulás kijelölt útvonala olyan helyekre juttatta el őket, ahol még
a marosvásárhelyiek közül is sokan nemhogy nem jártak, de nem is hallottak róluk.
Az ismertebb településnevek: Medgyes, Nagyszeben, Fogaras, Kohalom, Segesvár.
A meglátogatott helyszíneken két marosvásárhelyi szakember kalauzolta végig
oket. Balázs Árpád nyugalmazott földrajztanár a kirándulás térképét is elkészítette.
Megvolt rá az oka, hogy miért. - Ha csökken a számunk, elobb-utóbb a tenger
fenekére kerülünk, mint ahogy Reményik Sándornak az egyik verse is szól. Ezt
rajzoltam rá, illetve írtam rá erre a térképre olyan célzattal, hogy erősítsem
bennünk és a vendégeinkben a magyarságtudatot, a szülőföld szeretetét - nyilatkozta.
Nem
véletlenül. Szászok már alig lakják a régen általuk benépesített
településeket, többségük elvándorolt, sorsukra hagyva műemlékeiket, lakóházaikat.
Helyenként már csak a romos falakkal találkozhattak. Másutt öreg gondnokok
vigyázzák az elődök örökségét.
- Számunkra, romániai magyarok előtt a szászság
intő és óvó példa. Nem szabad így szétszóródni, nem szabad itthagyni, amit
alkottunk. Ezek közhelyek, így van, de az ember a Szászföldet végigjárja, és
látja a romló emlékeket, és látja mindazt, amit alkottak, hogyan válik ködös múlttá,
akkor ez óhatatlanul felmerül benne - mondta Spielmann Mihály történész.
A kirándulásról hazaérve kiértékelték a látottakat, hallottakat. Mindannyian,
marosvásárhelyiek és bajaiak is rendkívül tanulságosnak ítélték meg az együtt
eltöltött két napot. Remélik, hogy hamarosan újabb közös élményekkel gazdagodhatnak.
(Elhangzott
a
Duna
Televízióban
június 15-én.)
|
